Az alultápláltság és kiszáradás kockázata idős korosztályban (> 65 év) fokozott. Az alultápláltsághoz kapcsolódó fehérje-katabolizmus növelheti a fertőzésekre való fogékonyságot, a kórházi ápolási napok számát, akut betegség utáni felépülési időt és a mortalitási kockázatot. Az alultápláltság a (nozokomiális) fertőzések egyik független kockázati tényezője lehet idős betegekben.
A vizsgálat célja a kórházi felvételre kerülő geriátriai populáció tápláltsági állapota, a nozokomiális infekciók megjelenése és a mesterséges táplálásterápia közötti összefüggések elemzése.
A pilot vizsgálat a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Belgyógyászati Klinika osztályain történt. A vizsgálatba bevonásra kerültek az 50 év feletti, minimum egy krónikus betegséggel rendelkező betegek. Az páciensek demográfiai adatai, társbetegségei (Charlson Comorbidity Index [CCI] alapján), Nutrition Risk Screening (NRS)-2002 malnutríció rizikóbecslési pontszáma, táplálási módja, gyulladásos markerei (pl. C-reaktív protein, leukocytaszám), tápláltsági laborparaméterei (pl. hemoglobin, albumin), infekció rizikótényezői (pl. húgyúti katéter), és klinikai kimenetelei (hospitalizáció időtartama, mortalitás) kerültek rögzítésre.
Az előzetes felmérés alatt 45 beteg (12 férfi, 33 nő) került beválogatásra. A betegek átlagéletkora 76,8 (SD: ±11,7) év. A felvétel leggyakoribb indoka az anamnézis alapján 26,7%-ban (12 fő) terápiarevízió és 17,8%-ban (8 fő) infekció utáni további gyógykezelés volt. Felvételkor a betegek 40%-a (18 fő) volt alultáplált (NRS≥3). Az átlagos hospitalizációs idő 9,75 (SD: ± 7,1 nap) volt. Az alultáplált betegek kórházi benntartózkodása átlagosan 12,1 (SD: ±6,42) nap volt, míg a nem alultápláltaké 8,1 (SD: ±7,5) nap. CCI alapján a betegek 66,7%-a (30 fő) jelentősen terhelt társbetegségekkel (CCI≥5). A betegek 84,4 %-a (38 fő) otthonába távozott vagy szociális otthonba, 7 beteg meghalt. 33 betegnél történt legalább két laborvizsgálat, így e paciensek esetében lehetséges volt a laborértékek változásának követése. Az alultáplált betegek 73,3%-ában (11 fő) történt emelkedés a gyulladásos laborértékekben a bennfekvés alatt, míg a nem alultápláltak mindössze 16,7 %-ánál (3 fő). A 11 alultáplált betegek közül, akiknél emelkedés volt látható a gyulladásos paraméterekben 7 fő meghalt (63,6%-uk). A vizsgálat alatt meghalt 7 beteg mind alultáplált volt. A 15 húgyhólyagkatéteres betegből 11-nél alakult ki infekció. Laborértékek alapján 30 betegnek volt követhető a tápláltsági állapota. Ezen betegek 70 %-ának (21 fő) nem romlott a tápláltsági állapota a bennfekvés ideje alatt. A betegek 37,8%-a (17 fő) kapott valamilyen táplálásterápiát. A 18 alultáplát beteg közül mindenki részesült táplálásterápiában, közülük 5 fő kétfajta (ivótápszer, szondatápszer, teljes parenterális táplálás) táplálási módban is részesült a kórházi benntartózkodás alatt, mely náluk átlagosan 21,5 napra nyúlt.
Habár az infekciók, kiváltképp a nosocomiális infekciók kialakulása többtényezős folyamatoknak tekinthetők, a tápláltsági állapot meghatározó tényezőnek tűnik ezek kialakulása és a betegek klinikai kimenetele szempontjából. Az alultápláltság korai szűrése ezért előnyösen hozzájárulhat a kórházi infekciók incidenciájának csökkentéséhez. Bevont betegek számának folyamatos növelésével lehetőségünk nyílik a vizsgált összefüggések további elemzésére, eddigi eredményeink megerősítésére.